A figyelemzavar oka az eltérő idegrendszeri működés. 

Nagyon gondos önismeretet igényel, hogy az érintett felismerje, mikor és hogyan tud figyelni. Az önismeret fejlesztésén kívül fontos szerepe van a pszichoedukácónak. A konzultációk alkalmával érdemes beszélni az érzelemszabályozásról és életvezetési kérdésekről. 

Ma az életvezetés témakörében hozok néhány példát:

1. struktúrált öngondoskodás: a kamaszok persze unják, ha erről beszélünk velük, de aki nem csinálja, az nincs jól. Meg lehet viszont találni az életmód / étkezés / pihenés / sport / rutinok / mindfulness olyan formáit, aamely mi jó hatással van a diákra és még tetszik is neki,

2. ADHD-barát környezet: zavaró ingerek eltávolítása, emlékeztetők, fidget eszközök

3. kompenzációs stratégiák: feladatok részekre bontása, ötperc szabály, Pomodoro technika, feladatok sorrendje, rutinhalmozás, fejezetek lezárása, egyéni energiaszinthez való alkalmazkodás, memóriatrükkök, rendszerezés, időbecslés, visszafelé tervezés, Eisenhower döntési mátrix és még rengeteg 🙂

A beszélgetések során ezeket a diák életkorának megfelelően közvetítem, figyelve arra, hogy ne újabb feladatot jelentsen számára, hanem lehetőségeket, amelyek közül választhat. 

Nem az van tehát, hogy kívülről ellátjuk sok jó tanáccsal (ami nálunk működött), hanem támogatjuk abban, hogy kipróbáljon eszközöket, és utána megfigyelje, tudatosítsa, hogy mi az, ami neki segít. Amikor ezt megéli, akkor motivált lesz abban, hogy új szokásként beépítse.