Oliver Burkeman: Az élet rövid / Útmutató hala’n’dóknak a stresszmentes időbeosztáshoz című könyvét olvasom. Nem mondom, hogy mindennel egyetértek, de nagyon elgondolkodtató. A következő hetekben hozok tőle néhány idézetet.
“Ha egy rohanó világban valaki képes ellenállni a késztetésnek, hogy ő maga is nekilásson kapkodni - és hagyja, hogy a dolgok addig tartsanak, ameddig tartaniuk kell -, az csak nyerhet a világgal szemben, mert olyasmivel foglalkozhat, ami számít, és önmagában már az is boldogsággal tölti el, hogy cselekszik, és nem halogatja a boldogságot mindig valamilyen jövőbeli időpontra.”
Idézi Stephanie Brown kaliforniai pszichiátert, aki a modern, felgyorsult életmódunkból fakadó betegséget “sebességfüggőségnek” nevezi és az alkoholizmushoz hasonlítja. Óriási különbség ugyanakkor, hogy a sebességfüggőségért a környezeted többnyire megdicsér és elismerően bólintanak: milyen klassz, hogy ilyen “dinamikus életet” élsz.
Mit gondoltok erről?