Introvertáltság

Introvertáltság 

• egy blogbejegyzés magamról; vagy nem csak magamról …

Az introvertáltak (bár mivel egy spektrumról van szó, ez a mondatkezdet már eleve pontatlan) az egyedüllétből merítenek energiát, csendben jobban tudnak töltődni és hamarabb kifárasztják őket a társas események.

Introvertáltként évtizedeket rengeteg ember között dolgozva - bár a munkámat nagyon szerettem - azt éltem meg, hogy a szabadidőmben ember már “látni sem bírok” és lehetőleg mindenki hagyjon békén. Egyáltalán nem tudatosodott bennem, de szépen fokozatosan leépítettem a baráti körömet, mert “nem volt szabad vegyértékem”. 

A helyzetet teljesen félreértelmezve úgy gondoltam, hogy nem vagyok túlzottan társas lény, inkább kicsit magamnak való. Néha az is felmerült, hogy bizonyára valami gond lehet velem, mert ez mégsem normális.

Meglepő tapasztalat az elmúlt hónapokban - amikor sokkal többet dolgozom egyedül, illetve egy-két emberrel - hogy időnként kimondottan vágyom társaságra.

Jó ezt megfigyelni, megfejteni és tudatosabban alakítani. Tudni, hogy egy nagyobb rendezvény, vagy zajosabb program után szükségem van egy kis csendre, egyedüllétre (engedjem ezt meg magamnak!) és utána jöhetnek újra a találkozások 🙂

Talán más is van ezzel így…